A betűk rapszódiája: Variációk rétegekben

Kang Goo-Ryong, a Chung Choon designstúdió alapítója szerint a hangul betűi nemcsak olvashatók, hanem hangot, mozdulatot és testi emlékezetet is őriznek. A kiállítás azt a kérdést teszi fel, mi történik, ha egy betűt nem azonnal olvasunk el, hanem előbb formaként, mozdulatként vagy egy hang lenyomataként gondolunk rá.

A kiállítás középpontjában a hangul, a koreai írásrendszer áll, amelynek alapvető mássalhangzói a beszédszervek helyzetét vagy mozgását idézik, míg a magánhangzók az ég, a föld és az ember filozófiai hármasságából erednek. Kang nem nyelvészeti leckeként mutatja be ezt a rendszert, hanem megpróbál visszamenni a betűk előtti pillanathoz, ahol még csak levegő, hangrés vagy a száj mozdulatai léteznek. A kiállítás egyik sorozatában az egyes mássalhangzókat testi történésekként értelmezi újra.

A tárlat legnagyobb és leginkább figyelemre méltó része a „Hangul-folyosó” (Passage of Hangeul), egy körülbelül öt méter hosszú, élénkvörös fóliából készült installáció, amely a padlón fut végig. Ez az alkotás egy összefüggő rendszerbe kapcsolja a hangul mássalhangzóit és magánhangzóit, és a látogatók beleléphetnek, végighaladhatnak rajta. Ezzel a fizikai interakcióval érzékelhetővé válik az az út, ahogyan a hangból forma, a formából betű, a betűből pedig nyelv lesz.

Bár a kiindulópont a hangul, a tárlat a koreai kultúrán túlmutatva a kínai írásjegyeket és a latin ábécét is bemutatja, Kang azt vizsgálja, mi történik, amikor különböző írásrendszerek találkoznak és hogyan ötvöződnek.